Ne ess pánikba. A kalózok jóvoltából kb. 60 000 magyar nyelvű könyv érhető el ingyenesen a neten, és ez a szám napról-napra nő.

A kalózkiadványok többsége nem magyar szerző műve, úgyhogy érezd magad megtisztelve. Mást nem nagyon tehetsz. Megjegyzem, egy papírkönyv digitalizálása, korrektúrázása komoly meló, szóval a kalózok csak olyan könyveknek sejdülnek neki, amit valamiért fontosnak tartanak.

Volt egy rövid időszak, amikor a legális e-könyv kereskedelem kiszoríthatta volna a kalózkönyvtárakat. Ha a magyar könyvpiac meghatározó szereplői nem baltázták volna el, akkor ma könnyen hozzáférhető, széles körű, olcsó e-könyv kínálatból válogathatnánk. De hiányzott az ehhez szükséges tőke, helyzetfelismerés, és a kiadók addig tököltek, amíg elment a hajó.

A kalózkodás ezért lassan, de biztosan ki fogja nyírni a hagyományos könyvpiacot. Persze előbb-utóbb új üzleti modellek fognak születni – csak ki kell bekkelni addig, amíg összejön a dolog. Addig is lazíts, nézegesd a letöltési adatokat, és örülj annak, hogy sokan szeretnek. 

Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod, hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.

(http://www.wallpaperinhd.net/preview/2122/2880x1800/hacker-(1700x1062)-wallpaper.html)

Várnád az új posztot, mi? Leszögezném: vasárnap van.

Folytatás hétfőn. És most mindenki hagyjon békén. Olvasok. 

(http://imgfave.com/collection/210570/Warped-Humor)

Ne ess pánikba! A legtöbb kiadó nem is érti a problémát. Számukra csak a kézirat létezik, a szerzőket amolyan kikerülhetetlen tényezőnek tartják.

A könyvkiadók zöme csak kész kéziratokkal foglalkozik, és annyiból igazuk van, hogy bármilyen könyvet el lehet rontani az utolsó oldalon. A tervezett könyv szinopszisa mindig más, mint az elkészült változat. Persze lehet gondosan megkomponált cselekményvázlat alapján haladni, de valljuk be, hogy ez gyakorlatilag favágás, ami sokszor érződik a végeredményen.

Ráadásul a leglendületesebben induló regény is elakadhat menet közben. A kiadó viszont nem tud mit kezdeni a félig kész könyvekkel – ezek semmilyen értéket sem képviselnek számukra. A szerző ilyenkor a kiadótól remél segítséget, a kiadó pedig a kész kéziratot szeretné látni.

Ma már egyre több könyvkiadó adja meg magát a sorsnak, és hajlandó magyar szerzőket kiadni. Ez sajnos a legtöbbször kimerül abban, hogy hátradőlnek, és várják, hogy beessenek a jobbnál jobb kéziratok – hiszen az eddigi tapasztalataik alapján bőven elég a már kész művekből szemezgetni. Ne feledjük, a világirodalom éves terméséből rendesen lehet meríteni.

A magyar szerzők megjelentetése egész más hozzáállást kíván. Annak aki meg akar kapaszkodni a mai, egyre jobban szűkülő piacon, nagyon észnél kell lennie, pontosan tudni, hogy kiknek mit akar eladni, és azt is, hogyan fogja rávenni a termék megvásárlására a kiszemelt célközönséget. Ennek egyik feltétele, hogy a szerző centire azt a könyvet állítsa elő, amit megrendeltek tőle, és le is szállítsa határidőre. Az, hogy egy írót írás közben végig motiváljanak és a lehető legjobb kéziratot írassák meg vele, külön szakma, amire a magyar könyvkiadás még nincs felkészülve. 

Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.

(https://www.pinterest.com/pin/570831321491519751/)

Ne ess pánikba. A legtöbben ugyanígy vannak vele. Az írók többsége abból él, hogy jóval silányabb könyveket fordít magyarra, mint amilyenek megírására képes. Ez a megoldás amellett, hogy fölöslegesen drágítja a könyvkiadást, leginkább arra jó, hogy minél több embernek rossz legyen a szája íze a szakmában.

Erre persze lehet mondani, hogy a magyar piacot a külföldi szerzők művei uralják, akár egy nyitott, érdeklődő társadalmat is jelezhetne, de az a tény, hogy a kiadók többsége harmad-negyedvonalbeli szerzők fordításainak kiadásából él, mélységes provincializmusunkat mutatja. Ráadásul a magyar szerző probléma elég egyszerűen megoldható, mint azt Leslie L. Lawrence, Vavyan Fable vagy T.O. Teas példája is mutatta még az átkosban.

Egy Jonasson-kaliberű Vonnegut klónt a magyar szerzők többsége bármikor képes előállítani. Ezeket a könyveket teljesen fölösleges lefordítani. Sokkal egyszerűbb lenne magyar szerzőkkel megíratni őket. Annak idején Böszörményi Gyulát is ügyesen ráállította a Harry Potter vonalra a kiadó, és bejött nekik, Nemes István Káosz-sorozata Skandar Graunnal pedig történelmet írt. A Bridget Jones naplója nyomán íródott, folytatásokban megjelenő Lukács Eszter válogatott élete is rendesen felfutatta annak idején a lapot, és valljuk be, legalább olyan jó, mint az eredeti.

Bár első pillantásra érthetetlen, hogy miért nem a magyar szerzők uralják a könyvpiacot, ennek nagyon egyszerű oka van. A kiadók többsége a könyvkiadáshoz és nem a szöveghez ért, és ezért idegenkedve nézik a kéziratokat. Egy megjelent könyv viszont kézbe vehető termék, van borítója (műhelytitok: meglepően sok könyvről döntenek pusztán a borító alapján), és persze vannak eladási statisztikái is, ami határozott előnyt jelent egy ismeretlen szerző kéziratával szemben. 

Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.

        (María María Acha Kutscher)

A szerzőgondozás komoly dolog.

Megkísérlek felnőni a feladathoz.

Ne ess pánikba. A szerzők felbukkanása a könyvkiadással jár. Az eleve csökkenti a próbálkozások számát, ha mosolyogva kijelented, hogy csak kész könyvekkel foglalkozol. Ha a szerző kitartó, és beállít a kész kézirattal, dicsérd meg, és mondd, hogy szóló könyvet sajnos nem érdemes kiadni, de egy trilógia esetleg piacképes lehet. Amennyiben továbbra sem adja fel, egyéb elfoglaltságaidra hivatkozva évekig húzhatod a szövegek elolvasását – hogyha nagyon szívóskodik, mutasd meg, hogy hány olvasásra váró kézirat pihen a gépedben. Most már csak ügyesen kell taktikáznod, azután sajnálkozva közölheted, hogy a sorozata ugyan kiváló, de ez a trend – mint ő is látja – legnagyobb bánatodra már kifutott a piacról. 

Amennyiben semmi kedved a szerzőkkel veszkődni, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra, és kérd a Szerzősimogató árajánlatát. Így lesz időd, hogy a számodra fontos dolgokkal foglalkozz, és egy külföldi jogdíj töredékéért piacképes kéziratot kapsz. 

 (http://www.worthwhilesmile.com/books-peace-love/lib9/)

Ne ess pánikba. Csak azt jelenti, hogy nincs meg a kapcsolati hálód. Kérd meg a barátaidat, hogy verjenek egy kis habot a könyved körül – ehhez ma már adott a közösségi média. De ha rám hallgatsz, nem foglalkozol a kritikákkal. A legtöbb könyvismertetőt haveri alapon vagy megrendelésre írják – és ez sajnos messze szaglik róluk.

Nem érdemes rágörcsölni a könyved utóéletére, az amúgy se rólad, hanem a könyv és az olvasók pillanatnyi viszonyáról szól. A könyv abban a pillanatban függetlenné vált tőled, hogy kiadtad a kezedből. Kevés szánalmasabb figurát láttam, mint az agyonhájpolt elsőkönyves sikerszerzőt a Könyvhéten két évvel a nagy siker után. Senki se törődött vele, elveszetten ődöngött a tömegben, láthatóan nem értette, mi van. Pedig csak annyi történt, hogy a piac abban a pillanatban már egészen mást akart.

Szóval ha rám hallgatsz, két dolgot teszel, miután befejezted a könyvedet:

1. Állj neki a következőnek, és minden idegszáladdal arra koncentrálj.

2. Bízd profikra a kész könyveid menedzselését. 

Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod, hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.

 (static.oprah.com/images/ o2/201407/201407-omag-Confessions-BookImage-949x534.jpg)

Ne ess pánikba. Írástechnikailag nincs különbség a piaci-, illetve a mecenatúrából fenntartott szövegek között. Persze más a célközönség, ezért a két műfaj másfajta nyelvi és dramaturgiai paneleket használ. Igaz, a piac messze nem olyan kényes a minőségre, mint a magát irodalomértőnek tartó szűk közönség, de cserébe fordulatos, vérbő sztorikat írhatsz.

Ha ez nem vonz, de elég szívós és kitartó vagy, beverekedheted magad a közpénzekből élő szépírók közé. Ehhez persze meg kell tanulnod a szakmát, azaz centire olyan szöveget előállítani, amit várnak tőled, vagyis valójában itt is piaci elvárásoknak kell megfelelned – csak ez a piac jóval szűkebb. Viszont azok számára, akik bekerülnek a sztárolt szerzők körébe, mindig csurran némi közpénz, és biztos (bár nem túl előkelő) társadalmi státusszal is rendelkeznek.

A hátulütője a dolognak az állandó stressz, mivel az első tizenegynéhány évben pár ember ítéletén múlik, hogy kipottyan-e a kezdő szépíró a pikszisből. Szépirodalmi körökben a gyomorfekély ugyanolyan szakmai betegség, mint a zenészeknél a halláskárosodás vagy a kéményseprőknél a hererák.

Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.

(https://kasturinic.files.wordpress.com/2014/08/girl-with-typewriter-lores.jpg)

Ma nem posztolok. Olvasok.

Folytatás hétfőn. 

(https://yt3.ggpht.com/-FoY-vmtGbag/AAAAAAAAAAI/AAAAAAAAAAA/8wNzBGvXTvs/s900-c-k-no/photo.jpg)

Ne ess pánikba. Nem sírjuk vissza. A cenzúránál még a jelenlegi állapot is jobb. 

Persze lehet nosztalgiázni. Írónak lenni pl. sokkal menőbb dolognak számított. Az már kevésbé volt menő, hogy minden könyv megjelenése az állampárt hivatalnokainak döntésétől függött. Visszanézve pedig kifejezetten kínos az a játék, ahogy az ember görcsösen próbált valamiféle ellenzéki tartalmat csempészni az alkotásaiba, ami aztán vagy átcsúszott a cenzúrán vagy nem. Mindez akkor is léleknyomorító volt, ha sokan egész jól megtalálták benne a helyüket.

Az Aczél-korszak nem jön vissza. Persze számos jelentkező van, aki a kultúrpápa megüresedett posztjára aspirál, de a wannabe utódok esetében nem adottak sem a külső sem a belső feltételek. Igaz, az állam igyekszik a kulturális élet meghatározó szereplőjévé válni, azonban a könyvszakma még mindig sok piaci mechanizmust tartalmaz és az internet olyan neuralgikus pont, ami az egész társadalmat képes megmozdítani. 

Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.

(http://www.sarvaranno.hu/kepek.php?keres=157&fajta=8)