Ne ess pánikba! Ez csak egy blog.

Azért elárulom, hogy a Szerzősimogatón olvasható mondatok, javaslatok, megoldások zöme könyvkiadóktól, szerkesztőktől, szerzőktől származik, márpedig az elmúlt több mint harminc évben elhangzott egy-két combosabb kijelentés, illetve látott az ember ezt-azt.

Amit itt olvasol az nem kinyilatkoztatás: inkább helyzetelemzés, és egy kicsit a szakma görbe tükre. Élvezd. Vagy kattints tovább. 

Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod, hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.

Ne ess pánikba. Nem vagy egyedül.

Lehet azon jajongni, hogy miért futnak jobban a nyugati szerzők, mint a magyarok, de ez egyfelől nem teljesen igaz, másfelől meg pillanatnyilag mi követjük a nyugatot és nem ők minket – bármekkorákat is merünk álmodni.

Az olvasó részint szeretne kiszakadni az itthoni mindennapokból, részint – legalább 300-600 oldal erejéig – szeretne nagyot lélegezni a fejlett országok levegőjéből, ami érthető törekvés, ráadásul ár-érték arányos.

Persze ez sem ilyen tiszta, mert az olvasó eközben azt is szereti, ha ismerős támpontok akadnak a szövegben – mint a szemléletmód, a humor, vagy bizonyos problémák megoldása – úgyhogy az sincs ellenére, ha megvezetik egy kicsit. Ezért szívesen olvas nyugati álnéven író magyar szerzőket.

A hazai könyvpiac időről-időre elcsodálkozik azon, hogy egyes magyar szerzők minden különösebb hátszél nélkül is lehetnek sikeresek. Különösen igaz volt ez az 1989 és 1992 közötti időszakra, amíg a piac diktált – az elvileg amúgy mélységesen piacpárti SZDSZ-es városvezetés villámgyorsan fel is számolta ezt a kaotikus állapotot. Tegyük hozzá, a könyvkiadás e nélkül se állna jobban – az interaktív játékok, az internet és a műholdas tévékínálat mindenképpen bedöntötte volna a jelenlegi rendszert – de azért ez a húzás jelentősen felgyorsította a folyamatot.

Kis nyelveken írni sose volt különösebben hálás feladat. Két dolgot tehetsz: az egyik, hogy nyelvet váltasz (és ha rám hallgatsz nem a finnt vagy az észtet célzod meg). Ez elég húzós, de nem lehetetlen, bár igazán árnyaltan és pontosan az anyanyelvén képes fogalmazni az ember. A másik, hogy tudomásul veszed az anyanyelved korlátaiból fakadó sajátosságokat, és szerzőként ehhez igazítod a stratégiádat. 

Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod, hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.

(http://www.tooopen.com/view/424697.html)

Ne ess pánikba! Ezt a kérdést még ebben a posztban sem fogjuk eldönteni. Ha sokat utazol és szeretsz olvasni, akkor az e-könyv olvasók megjelenése valóságos megváltást jelenthet neked. Végre nem kell több kiló könyvet hurcolnod magaddal – ráadásul az a dilemma is megoldódott, hogy ha csak pár lap van hátra a könyvből amikor elindulsz reggel, akkor ezt vidd magaddal, a következőt, vagy mindkettőt? Nem beszélve arról, hogy az e-könyv lapjai nem remegnek, azaz buszon is kényelmesen olvasható.

Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod, hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.

(https://www.pinterest.com/pin/438045501230221390/)

Ne ess pánikba. Igen, ezzel  borítóval jelenik meg a könyved.

A legtöbb szerzőnek többé-kevésbé pontos elképzelése van arról, hogy milyen legyen a kötete, azonban ez csak ritkán találkozik a kiadó elképzeléseivel. A szerző híres és gazdag akar lenni, a kiadó viszont el szeretné adni a könyvet – látszólag egy a célotok, de nem biztos, hogy ugyanazt értitek alatta. Számodra ugyanis a saját könyved a legfontosabb, a kiadó számára viszont a könyved az éves terv egyik kötete, amit ár-érték arányosan akar kihozni.

A könyvkiadás csapatmunka. Persze kell hozzá a kézirat, de az önmagában nem elég. Sokan dolgoznak annak érdekében, hogy a könyved piacképes termék legyen: többek közt a szerkesztőd, a korrektorok, a tördelő, a műszaki szerkesztő, és a grafikus is.

A kompetenciád legkésőbb ott ér véget, amikor a szerkesztővel átmész a szövegen. A tipográfiához a tördelő ért jobban, a grafikus meg a borítókészítéshez. Ne akarj beleszólni a munkájába, mert az egy másik szakma, amihez lövésed sincs. Se a képalkotáshoz, se a piaci trendekhez. Te se vennéd jó néven, ha a grafikus mindenáron bele akarna pofázni a könyv cselekményébe. Te írni tudsz, ő rajzol és fest. A legjobb, amit tehetsz, hogy megköszönöd a munkáját, és nekilátsz a következő kötetednek. Az a te tereped.  

Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod, hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.

(http://www.mochithings.com/bookends/mini-girl-reading-a-book-bookend/2863)

Ha még nem mondtam volna elégszer, hol szelídebben, hol határozottabban, hogy vasárnap nem posztolok, akkor most újra megerősítem, hogy ezen a blogon vasárnap bezár a bazár. Mostantól a kormány aktív támogatásával. Ne shoppingoljatok, olvassatok! Mulassatok jól, a könyv a legjobb barát. 

(http://www.ejin.ru/prikoly/prikolnye-fotografii-iz-zhizni-monahin.html)

Ne ess pánikba. Majd lassan mondom, hogy biztosan megértsd. A szerzőgondozás az a mód, amivel könyvkiadóként sok pénzt kereshetsz.

A kiadók többsége harmad-negyedrangú külföldi szerzőket ad ki, ezért narcisztikus szerzők helyett általában a ridegtartáshoz szokott műfordítókkal találkozik. A magyar szerzők közül csak a vastagbőrű vérprofik jönnek szóba. Velük nem kell lelki életet élni: ha megkapják a kialkudott honort, piacképes szöveget adnak le.

Tudom, gyász, de az a helyzet, hogy a szórakoztatóipari trendek változása plusz a kalózkodás lassan bedönti a hagyományos könyvkiadást. Új üzleti modelleket kell kidolgozni. A kiadók többsége rá fog szorulni, hogy szóba álljon a magyar szerzőkkel. Ráadásul nagyon kell majd tudni, hogy mit akar az ember, és mankónak nem lesz se angol nyelvű eredeti, se csicsás borító, se vérpezsdítő eladási statisztika.

Annak érdekében, hogy a szerző olyan könyvet állítson elő, amilyet szeretnél, foglalkozni kell vele. Ez más szakma, mint a szöveggondozás, a szerzőnek ugyanis lelke van. Vagy megtanulod, vagy fogadsz egy profit, aki ért hozzá, vagy elmész bugyit árulni. Vagy bármi mást. Én szóltam. 

Amennyiben semmi kedved a szerzőkkel veszkődni, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra, és kérd a Szerzősimogató árajánlatát. Így lesz időd, hogy a számodra fontos dolgokkal foglalkozz, és egy külföldi jogdíj töredékéért piacképes kéziratot kapsz. 

(http://www.asiateatro.it/giappone/altri-generi/se-mishima-calca-ancora-le-scene/mishima-yukio/)

Ne ess pánikba. Legalább észrevették. A legviccesebb, amikor 300-500 ember fikáz hangosan egy könyvet, zeng a net a ledorongoló kritikáktól, egymást érik a regényt anyázó kommentek, miközben a lealázott mű csendesen megdönti az eladási rekordokat.

Az ember azért szeret egy könyvet, mert valamiért hasznos a számára. Akinek nem tetszik, az nem találta hasznosnak. Egy könyv sikerének semmi köze a mű színvonalához. Amikor valaki olyan problémán rugózik, amivel sok millió ember kínlódik egyidejűleg, azt úgy hívják, világsiker.

A fanyalgó kritikákkal az van, hogy egy könyv alsó hangon 100-300 oldal, a recenzió pedig 1-3 oldal – na, vajon melyiket könnyebb tökéletesre reszelni? A legszórakoztatóbbak „a könyv alapvetően jó, de találtam benne 2 hibát” típusú ismertetők – mert ezek arról szólnak, hogy a szerző összekalapált 300 oldalnyi, több-kevésbé élvezhető sztorit (amit ugye nem tett le 10 oldal után a recenzens), de van benne egy bekezdésnyi rész, ami nem tetszik neki.

Gyulai Pál, a 19. századi magyar irodalmi élet erős embere nem kedvelte Jókai regényeit. De nem érte be annyival, hogy a kritikáiban rendszeresen lehúzza őket, hanem ha tehette, szóban is beolvasott a szerzőnek. Az egyik alkalommal, amikor hosszan cincálta a legutóbb megjelent Jókai regényt – itt nem jó, ott csúszik, emitt lehetne elegánsabb a megoldás, stb. – Jókai ránézett, és csak ennyit mondott:

– Palikám, ha nem tetszenek a regényeim, ne olvasd őket. Nekem például sokan mondják, hogy nagyon jók a kritikáid, mégsem olvasom őket.

Hát valahogy így.

Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod, hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.

(http://www.duitang.com/people/mblog/167030768/detail/)

Ne ess pánikba. Ezt a vitát nem ebben a posztban fogjuk eldönteni. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei, a papírkönyv pl. tankönyvnek sokkal alkalmasabb, mint az e-kiadványok, és a képen látható gyakorlathoz is inkább a papír könyvet ajánlanám.  Folyt. köv.

Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod, hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.

(http://avaxnews.net/pictures/15515)

Ne ess pánikba. Mindenki sokkot kap, amikor először belenyúlnak a szövegébe. Később hozzáedződsz. Elvégre nem szakrális szövegeket írsz, vagy ha igen, én kérek elnézést. 

A szerkesztés sosem arról szól, hogy jobb lesz-e a végeredmény. Esztétikai kérdésekről nem érdemes vitát nyitni – hogy ki szerint mi jó vagy mi nem, az mindig ízlés kérdése. Van aki a gulyást szereti és van aki a málnafagyit. Hogy kinek mi ízlik vagy mit tart ehetetlennek az független attól, hogy melyikre hányan szavaznak.

Az olvasók zöme nem foglalkozik azzal, hogy egy-egy mondat – vagy akár szövegrész – milyen. A sikerkönyvek közt legalább annyi csapnivaló munkát találsz, mint gondosan összerakott szöveget, tehát fölösleges az olvasókra hivatkozni. Az egód fényezése nem azonos a gondos munkával. Ettől függetlenül mindenkinek jogában áll ragaszkodnia a saját mondataihoz – ha már az ő neve áll a könyvön. Még fordítóként is. Áruvédjegy vagy mi. 

Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod, hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.

(http://www.techweez.com/2014/01/02/compression-big-data/)

Ne ess pánikba. Persze most mindenki utálni fog, mert te lettél a Nagy Elhajtó. Ezen ha megfeszülsz se tudsz változtatni, úgyhogy engedd el magad, és élvezd. Elvégre: mit ér a hatalom, ha nem lehet visszaélni vele.

Mióta szerkesztő lettél, gondolom látod, hogy a legtöbb ember képtelen leírni három épkézláb összefüggő mondatot. Neked kell kiganézni mindent. Tudom, most fűt a munkadüh – a kezdő szerkesztő mindig lelkes –  de egy idő után le fogsz csillapodni. Be fogod látni, hogy elég a könyvek első harminc és utolsó tíz oldalát rendbe tenni, elvégre az első benyomás a döntő, meg az, hogy a végén ne tegye le (nagyon) rossz érzéssel a könyvet az olvasó. Kis szerencsével ez marad meg benne. És különben is: van felelős szerző is. Elvégre az ő nevét sokkal nagyobb betűkkel szedik, mint a tiédet. 

Amennyiben semmi kedved a szerzőkkel veszkődni, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra, és kérd a Szerzősimogató árajánlatát. Így lesz időd, hogy a számodra fontos dolgokkal foglalkozz, és egy külföldi jogdíj töredékéért piacképes kéziratot kapsz. 

(http://www.linz09.at/de/presse-download/detail-876052.html)