Ne ess pánikba. Az olvasás szexi.
Na ugye. Megjegyzem, ezzel rontod az üzletemet – ilyen olvasók mellett kinek van szüksége szerzősimogatóra?
Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.
Ne ess pánikba. Csak arról van szó, hogy rosszkor és rossz helyre születtél.
Az irodalmat évezredeken át a mecenatúra tartotta el. Ez az 1800-as évek közepén hirtelen megváltozott, amikor több összetevő hatására – olcsó tömegtermelést biztosító nyomdatechnika, az iskolakötelezettség, a nemzeti nyelv ápolása (annak érdekében, hogy erősödjön a nemzeti piac), a széles tömegek vásárlóerejének megnövekedése, stb. – az irodalom hirtelen a szórakoztatóipar egyik húzóágazata lett. Az írók már nem szorultak a mecénásokra, mert eltartotta őket a piac, sőt minderre olyan háttéripar épült, ami minden szereplő számára biztosította a tisztes polgári egzisztenciát. Az író kitartott kegyencből híres és gazdag emberré vált – vagy legalábbis minden író számára nyitott volt ez a lehetőség.
Magyarországon 1989-re elég sajátos helyzet alakult ki. Amikor leomlott a vasfüggöny, az olvasóközönség rávetette magát a mindaddig tiltott kulturális kínálatra. Budapest főutcáin egymást érték a könyves standok, ami azt jelentette, hogy az emberek arcába nyomták az újdonságokat. A nagy példányszámok miatt alacsony volt a könyv ára. Egy elsőkönyves író így is több pénzt keresett a regényével, mint egy kezdő tanár éves fizetése, a nagyok pedig ennek akár a tízszeresét is megkapták egy-egy művükért. A szocialista kultúrpolitika által kinevelt olvasóközönség, a cenzúra eltörlése és a szabad piac a magyar könyvkiadás sose látott fellendülését eredményezte.
Aztán Demszky Gábor még az első ciklusa közepén egy tollvonással megszüntette az utcai könyvárusítást, hátba döfve ezzel többek közt a közös ellenzéki múltban gyökerező lobbierejükben reménykedő, régi szamizdat-terjesztő harcostársait. A nagy könyvesbolt-hálózatok viszont a pénzükben bíztak – és ők nyertek. A könyvpiac pedig megkezdte azóta is tartó zuhanását.
A jelenlegi helyzet kialakulásához persze kellett a nagy tévécsatornák, a számítógépes játékok és az internet megjelenése, ami mind másfajta szórakozási lehetőséget kínál, mint az olvasás. A hagyományos könyvpiac összeomlása világméretű folyamat, de ezzel egyidejűleg számos alternatíva született. Használd ki őket.
Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.
(http://wwwpoetanarquista.blogspot.hu/2014/09/outros-contos_10.html)
Ne ess pánikba. Annak, hogy egy könyv mennyire fogy, semmi köze a minőséghez. Nem arról van szó, hogy jó könyvek nem futhatnak be komoly karriert, hanem arról, hogy bőven lehet példát mondani az ellenkezőjére.
Egy könyv sikere két dologtól függ. Az egyik, hogy mekkora piaci igény van rá – a piac pedig buta állat, és csak egyetlen dolgot tud, de azt nagyon: hogy az adott pillanatban mire van szüksége. A másik a reklám. A piacképes könyvek sikerének mértéke leginkább azon múlik, hogy milyen reklámot pakolnak mögé. A suttogó propaganda ideje lejárt.
Ha nem készítettek a könyvedből fél tucatnyi Oscart bezsebelő hollywoodi sikerfilmet, nagy valószínűséggel nem te leszel az új Rowling. Tudom, ezzel nehéz együtt élni, de nem lehetetlen. Mások is megoldották már.
Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.
(New York, 1910)
Ne ess pánikba. Könyvkiadókkal előfordul. Ráadásul több lehetőséged van. Az egyik, hogy eleve kiírod a kiadó honlapjára, hogy kéziratokat nem fogadsz, nem olvasol el, és nem küldesz vissza – az esetleges próbálkozókat pedig automatikusan deleteled és felrakod a spamlistára.
Sajnos nem lehet minden szerzőt elhajtani. Egyesek túl jó ajánlásokkal jönnek, ráadásul piacképes kéziratot hoznak. Ilyenkor add meg magad a sorsnak, és jelentesd meg. Persze mindketten tudjuk, hogy ha egy szerző könyve beüt – ami sosem az ő, hanem mindig a kiadó érdeme – vérszemet kap. Ilyenkor újabb kéziratokkal fog bombázni, de amíg megy a szekér, dőlj hátra és zsebeld be a pénzt. Azt a kis kötelező jópofizást pedig kibírod, elvégre minden szakmának megvan a maga keresztje.
Amennyiben semmi kedved a szerzőkkel veszkődni, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra, és kérd a Szerzősimogató árajánlatát. Így lesz időd, hogy a számodra fontos dolgokkal foglalkozz, és egy külföldi jogdíj töredékéért piacképes kéziratot kapsz.
(Amelia Fletcher)
Ne ess pánikba. A helyzet súlyos, de nem reménytelen. Igaz, hogy rém nehéz beverekedni magad a szépírók közé, de cserébe egy rendkívül összetartó társaság tagja lehetsz. Ha ügyesen válogatod meg a hájpolóidat, szerény, de biztos jövedelemre tehetsz szert, és ahogy múlnak az évek, egyre több anyagi forrás nyílik meg előtted.
Amennyiben erre a szakmára adod a fejed, jó ha van valami jövedelmező állásod, vagy legalább egy izmosabb családi örökség figyel a háttérben. Hogyha ez nem jött össze, igyekezz az igényeidet a diákmenza és a hadifogoly lét közötti tartományba szorítani.
Nem könnyű pálya, de cserébe vár a világhír – ha bejutsz a jegyzett szépírók közé, egy lexikonbeli lábjegyzet egész biztosan kinéz neked. A felső határ pedig a csillagos ég, hiszen a Nobel-díjas írók igazán nem nyomorognak.
Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.
Ne ess pánikba. Az elutasítás persze fáj, de sosem a személyednek szól.
Amikor egy kéziratról dönt a kiadó, a legtöbb esetben gazdasági szempontok vezérlik. Egy könyv megjelentetése nem olcsó mulatság – több millió forintba kerül – és senkitől se várható el, hogy ezt az összeget egy olyan projectbe fektesse, ahol nem látja biztosnak a költségek megtérülését.
A könyvkiadás elsődlegesen üzlet, és a magyar piac eleve szűk, ráadásul elég sajátságos alapon működik. Ha születésed pillanatától nem rendelkezel megfelelő kapcsolati hálóval, komolyan kell teperned ahhoz, hogy szóba álljanak veled a nagy kiadók.
Cserébe számos új lehetőség nyílt. Vezethetsz blogot, készíthetsz e-könyvet, vagy akár négy példányban is lenyomtathatod a művedet. A net tele van ingyenes grafikai és tördelőprogramokkal, úgyhogy saját magad is összerakhatod a könyvedet, és ebben az esetben nem kerül milliókba, hogy kézbe vehesd a saját kötetedet.
Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.
Olvasók és könyvek az egyik legnagyobb magyar fotós, André Kertész szemével. Az 1800-as évek közepétől az 1990-es évek közepéig tartó időszak a könyvkiadás és az irodalom aranykora – egy későbbi posztban majd visszatérek rá, hogy miért. Az alábbi képek abban a korszakban készültek, amikor egy-egy könyv megjelenése valóban szenzáció, nemegyszer társasági esemény volt, és emiatt az olvasás is mást jelentett mint ma.
Párizs, 1926
Párizs, 1948
Párizs
1962
Önarckép, Párizs, 1925 és 1935 között
Budapest, 1971
New York, 1966. június 19.
Párizs, 1928
Ne ess pánikba. Másokkal is megtörtént már.
Te azok közé tartozol, akik csak papíron/e-ben képesek kommunikálni a környezetükkel. A legtöbb ember szerencsére kinövi ezt a kamaszkorral.
Egy idő után rá fogsz jönni, hogy könyvet írni sokkal könnyebb, mint olvasókat találni – mármint olyan olvasót, aki Téged olvas. Kis túlzással: Magyarországon mindenki írni akar, de senki se olvas. Ha a szerzők vennék egymás műveit, nem lenne válságban a könyvszakma.
Ma már bárki megjelenhet: indíthat blogot, készíthet e-könyvet, vagy kiadhatja magát kis példányszámban is. Hogy melyik megoldást választod, az egyedül a pénztárcádon múlik, vagy akár össze is kalapozhatod a kiadásra a pénzt. Persze az az igazi, ha egy komoly kiadó áll az ember mögé, de ezt nem olyan egyszerű elérni.
Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.
