Ne ess pánikba. Nem sírjuk vissza. A cenzúránál még a jelenlegi állapot is jobb.
Persze lehet nosztalgiázni. Írónak lenni pl. sokkal menőbb dolognak számított. Az már kevésbé volt menő, hogy minden könyv megjelenése az állampárt hivatalnokainak döntésétől függött. Visszanézve pedig kifejezetten kínos az a játék, ahogy az ember görcsösen próbált valamiféle ellenzéki tartalmat csempészni az alkotásaiba, ami aztán vagy átcsúszott a cenzúrán vagy nem. Mindez akkor is léleknyomorító volt, ha sokan egész jól megtalálták benne a helyüket.
Az Aczél-korszak nem jön vissza. Persze számos jelentkező van, aki a kultúrpápa megüresedett posztjára aspirál, de a wannabe utódok esetében nem adottak sem a külső sem a belső feltételek. Igaz, az állam igyekszik a kulturális élet meghatározó szereplőjévé válni, azonban a könyvszakma még mindig sok piaci mechanizmust tartalmaz és az internet olyan neuralgikus pont, ami az egész társadalmat képes megmozdítani.
Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.
(http://www.sarvaranno.hu/kepek.php?keres=157&fajta=8)
