Ne ess pánikba. Írástechnikailag nincs különbség a piaci-, illetve a mecenatúrából fenntartott szövegek között. Persze más a célközönség, ezért a két műfaj másfajta nyelvi és dramaturgiai paneleket használ. Igaz, a piac messze nem olyan kényes a minőségre, mint a magát irodalomértőnek tartó szűk közönség, de cserébe fordulatos, vérbő sztorikat írhatsz.

Ha ez nem vonz, de elég szívós és kitartó vagy, beverekedheted magad a közpénzekből élő szépírók közé. Ehhez persze meg kell tanulnod a szakmát, azaz centire olyan szöveget előállítani, amit várnak tőled, vagyis valójában itt is piaci elvárásoknak kell megfelelned – csak ez a piac jóval szűkebb. Viszont azok számára, akik bekerülnek a sztárolt szerzők körébe, mindig csurran némi közpénz, és biztos (bár nem túl előkelő) társadalmi státusszal is rendelkeznek.

A hátulütője a dolognak az állandó stressz, mivel az első tizenegynéhány évben pár ember ítéletén múlik, hogy kipottyan-e a kezdő szépíró a pikszisből. Szépirodalmi körökben a gyomorfekély ugyanolyan szakmai betegség, mint a zenészeknél a halláskárosodás vagy a kéményseprőknél a hererák.

Amennyiben írtál, írsz, vagy írni szeretnél egy könyvet és nem tudod hogyan tovább, nézz rá a Facebook oldalunkra vagy írj levelet a szerzosimogato@gmail.com-ra.

(https://kasturinic.files.wordpress.com/2014/08/girl-with-typewriter-lores.jpg)